Az Uruguay elleni 1-1 után kíváncsian vártam, hogy Dick Advocaat milyen taktikai elemeket gyakoroltat majd, és csapata mennyiben valósítja meg ezen elképzeléseket egy jóval gyengébb ellenféllel szemben, azonban kb. 10 perc sem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, sokkal érdekesebb a körülményekről szólni, mint magáról a meccsről.
A mi Torghellénk németek elleni két gólja után tudvalevő, hogy ezeknek a közvetlen világesemény előtti, félkészülési meccseknek semmi értelme, főleg nem akkor, ha azt elviszik egy olyan helyre, ahol a kutya sem kíváncsi rá. Így történt ez az orosz- litván meccsel is, amit Nyonban rendeztek, egy olyan pályán, ahol végig az volt a legnagyobb félelmem, hogy vajon mikor rúgják át a labdát a szomszéd pályáról, vagy éppen mikor szalad be egy bevodkázott orosz vagy éppen litván szurkoló a pályára, hogy megmutassa nem csak Jimmy Jump létezik. Előbbi azért nem történt meg, mert a másik pályán tudtak focizni, utóbbi pedig azért, mert nem igazán voltak szurkolók a meccsen. Néha azért felhangzott egy 10-15 fős keménymag artikulálatlan dala a kamera alatti részről, de azt soha nem tudjuk meg, hogy csak valamelyik kispad zendített rá biztatásképpen, vagy voltak tényleg olyan hülyék, akik elutaztak Svájcba ezért a meccsért. Na, jó, azért ne legyünk ennyire szigorúak, ezt ők sem tudhatták előre.
A találkozón ugyanis nagyjából az első 20 perc volt értékelhető, de az sem az orosz hengerről szólt, sokkal inkább arról, ami az Eb-n is baj lehet a Szbornaja számára, miszerint iszonyatosan lassú a védelem. Ebben az időszakban a litvánok meglehetősen meglepték az oroszokat gyors futballjukkal, magukat egy olyan felszabadítással, amiből kis híján öngól született (a kapufa mentett), engem pedig azzal, hogy hirtelen László Csabát mutatta a kamera, akiről nem is tudtam, hogy egy ideje kinevezték a litvánok szövetségi kapitányának. Mindenesetre ez alapján a meccs alapján eléggé összekapta a nem túl acélos litván válogatottat, hiszen hiába vezetettek több formás akciót az oroszok, legközelebb a gólszerzéshez csak kapufák révén jutottak, így gól nélküli döntetlennel ért véget az első félidő.
A második etapra négyet is cserélt Advocaat: Zsirkov, Kokorin, Dzagojev és Pavljucsenkó pályára lépésével próbált változtatni a játék képén, felemás eredménnyel, hiszen fölényben játszottak az oroszok, azonban nagyobb helyzetei inkább a litvánoknak voltak, akik, ha egy leheletnyivel komolyabb játékerőt képviselnének, vagy minimum lenne egy épkézláb csatáruk, megnyerhették volna a meccset.
Mindent összevetve bőven van még mit javítani az Eb-ig, ha ebből a találkozóból indulunk ki. A védelem lassú és körülményes, egy kreatív, gyors játékosokkal rendelkező csapat bőven szétzilálja, a középpálya talán rendben lesz, csak gyorsabban kell felfejlődni támadásba, viszont a csoportból való továbbjutás is megkérdőjelezhetővé válhat, ha a Kerzsakov- Pavljucsenkó- Pogrebnyak hármasból senki nem találja meg a góllövő cipőt, Arsavint pedig kikapcsolják a játékból. Kérdés, hogy a harmatos főpróba után milyen lesz az előadás?!
Jegyzőkönyv
Oroszország–Litvánia 0–0
Nyon
Oroszország: Akinfejev – Ignasevics, A. Berezuckij, Anjukov, Kombarov (Zsirkov, a szünetben) –Izmajlov (Kokorin, a szünetben), Sirokov (Szemsov, 72.), Zirjanov (Dzagojev, a szünetben), Gyenyiszov – Arsavin, Kerzsakov (Pavljucsenko, a szünetben).
Szövetségi kapitány: Dick Advocaat
Litvánia: Setkus – Skerla, Mikuckis, Andriuskevicius, Borovskis – Cesnauskis (Papsys, 56.), Mikoliunas (Eliosius, 72.), Pilibaitis (Panka, 64.) Vicius (Radavicius, 49.) – Danilevicius, Sernas.
Szövetségi kapitány: László Csaba
