Természetesen megérdemelte a Szbornaja a kiesést, ezen nincs mit vitázni. A játékoskeretekre ránézve ebből a csoportból veretlenül illett volna tovább menni, ehhez képest megelőzött minket az a falábú Csehország, amit ugye a nyitómeccsen vertünk hülyére, hogy aztán pár napig az egyik titkos esélyes legyen Oroszország. Nos, mostmár tényleg titkos esélyes, épp mint Svájc, viszont ne menjünk el amellett, hogy a görögök kicsit több, mint 90 perc alatt azt produkálták, ami miatt 2004 óta a világ Görögországon kívüli része utálja ezt a csapatot, mint a szart.

Ilyen a foci, a focit gólra játsszák, óriási taktikai csata, lehet itt bármit mondani, de akkor sem lesz soha magyarázat arra, hogy egy ilyen totális antifocit, és ráadásul azt is rosszul játszó csapat mit kereshet a kieséses szakaszban. A célfutball szó sem állja meg itt igazán a helyét, mert a célfutbann az, amint José Mourinho Interje játszott, vagy az olaszok általában. Nem, ez nem célfutball, hanem óriási mázli, amit a teljesen szétesett oroszok szolgáltattak, akik valószínűleg annyira hozzá szoktak a rendszerváltás előtt, hogy majd Ukrajna összehoz pár kapu eltalálására is képes csatárt, hogy hirtelen komolyanvehető góllövő nélkül maradtak. 

Nem szabad elmenni természetesen Advocaat parádés cseréi mellett sem, aki ügyesen hozott be védekező középpályás és a támadásokban is aktív jobb szélső helyett csatárokat, hogy aztán ne legyen, aki képes megszerezni és megjátszani labdákat, aminek segítségével az amúgy totálisan reménytelen görögöknek lett pechük, amiért csak ennyivel győztek.

A botrányos formaingadozás amúgy egy egész generáció csúfos búcsúját is jelenti, hiszen az Eb legöregebb keretének jópár tagja nem valószínű, hogy kijut már világversenyre, aki igen, az pedig közel sem ilyen jó formában. Aggódni nem kell, nem Dzagojev az egyetlen ígéretes fiatal ott keleten, de a nagyon jól működő utánpótlás nevelésnek nem ártana azt a kiegyensúlyozottságot megtanítania, amit két holland szövetségi kapitánynak sem sikerült.