Maga az orosz válogatott 1991-ben a Szovjetunió szétszakadásával, így Oroszország megalakulásával jött létre. Az exszovjet tagállamok gyors egymásutánban alakultak, majd tagozódtak be az európai, illetve az ázsiai szövetségbe, közülük Oroszország az UEFA tagja lett, mint a szovjet futball örököse, a válogatott eredményeinek jogutódja. Az ezt követő majd 11 évet vesszük górcső alá.
A kezdetek
Az orosz válogatott megalakulását követő első hivatalos mérkőzését Mexikó (1992. augusztus 16.) ellen vívta Moszkvában, sikerrel, hiszen 2-0-ra verték közép-amerikai riválisukat.
Az első világversenyen való részvételükre sem kellett sokat várni, már az 1994-es VB-re kvalifikálták magukat. A Pavel Szadirin szövetségi kapitány vezette válogatottat Görögország, Jugoszlávia, Izland, Magyarország és Luxemburg mellé az 5-ös csoportba sorsolták a világbajnoki-selejtezőkre. Politikai okokból Jugoszláviát már a selejtezők megkezdése előtt kizárták, így az orosz válogatott végül 6 győzelemmel és 2 döntetlennel (Magyarországot oda-vissza verték 3-0, ill. 3-1 arányban), Görögországgal együtt jutott ki az egyesült államokbeli VB-re. Ekkor a csapat tapasztalt veteránokból – például Sztanyiszlav Csercseszov,Alekszandr Borogyuk –, valamint akkoriban pályájuk csúcsán lévő fiatalokból – például Viktor Onopko, Oleg Szalenko, Alekszandr Mosztovoj, Vlagyimir Beszcsasztnih vagy Valerij Karpin – állt.
A világbajnokság csoportkörében Kamerunnal, Svédországgal és Brazíliával kerültek össze, így már a kezdés előtt minimálisra csökkentek az oroszok továbbjutási esélyei. A papírforma be is igazolódott, ugyanis előbb a braziloktól 2:0-s, a svédektől 3:1-es vereséget szenvedtek. A harmadik forduló előtt pont nélkül állt a csapat, így tulajdonképpen tét nélküli volt a Kamerun elleni meccs. Ennek megfelelően a felszabadult, minden tehertől mentes orosz válogatott 6:1-re kiütötte a kameruniakat többek között Oleg Szalenko 5 góljával, ami a mai napig rekord a VB-k történetében. Végül a csapat 3 szerzett pontjával a csoport 3. helyén végzett, és kiestek. A VB-n nyújtott gyenge teljesítmény miatt menesztették a szövetségi kapitányt, Pavel Szadirint, és helyére Oleg Romancev került.
Romancev először, másodszor…
A kapitányváltás után Romancevnek kellett kivezetni a Szbornaját az 1996-os Eb-re, amely azok után nem is volt nehéz feladat, hogy toronymagasan a legkönnyebb csoportba sorsolták őket, Skócia, Görögország, Finnország, San Marino és Feröer mellé, így 8 győzelem és 2 döntetlennel jutottak ki az Európa Bajnokságra.
Az Eb-n már nem volt ekkora szerencséjük a sorsolással, hiszen a „halálcsoportba” Csehország, Németország és Olaszország mellé kaptak besorolást. Az első meccsen az olaszok ellen 2-1-re alulmaradtak, így sok jót a németek elleni meccs sem sejtetett. Ennek ellenére a félidő 0-0-ás döntetlennel zárult, azonban a második etapra jött a német henger és végül hármat berámolva ütötték ki derék orosz barátaikat. A csehek elleni meccs így már tét nélküli volt, amely végül egy fordulatos meccsen 3-3-as döntetlennel végződött. A csalódást keltő Eb után Romancev lemondott.
Az új szövetségi kapitánynak, Borisz Ignatyevnek az volt a feladata, hogy kivezesse az 1998-as világbajnokságra a Szbornaját. Annak rendje és módja szerint ismét bemákolták a selejtező sorsolását, hiszen Bulgáriával, Izraellel, Ciprussal és Luxemburggal sorsolták őket össze, de a generációváltáson áteső válogatott felemás eredményeket produkált. Az első két meccsen győzni tudtak Ciprus és Luxemburg ellen, ezt követte két döntetlen (Izrael és Ciprus), majd ismét két győzelem (Luxemburg és Izrael), Bulgária ellen viszont kikaptak 1:0-ra, így a visszavágón hiába verték 4-2-re a bolgárokat, csak a 2. helyet tudták elcsípni a csoportban, ami pótselejtezőt eredményezett. Itt már nem volt akkora szerencséjük, hiszen Olaszország jutott ellenfélül, ahol a moszkvai 1-1 után, a nápolyi visszavágón 1-0-ra nyertek az olaszok, így Oroszország lemaradt a VB-ről.
A következő cél a 2000-es belga-holland közös rendezésű Eb-re való kijutás volt, a korábbi szovjet legenda, Anatolij Bisovec vezetésével. Az orosz válogatott a 4. selejtezőcsoportba került, Franciaország, Ukrajna, Izland és Örményország társaságába, ahol a két legnagyobb esélyesnek a franciákat és az oroszokat tartották. A Szbornaja viszont az első három meccsét rögtön elveszítette, sorrendben Ukrajna, Franciaország és Örményország ellen, így az orosz szövetség rögtön kirúgta Bisovecet, és a szebb folytatást Romancev reaktiválásban látta. A feltámadás sikerült, hiszen a következő 6 meccsét megnyerte az orosz válogatott, azonban a sorsdöntő, ukránok elleni mérkőzésen - ahol a győzelem pótselejtezőt ért volna - 1-1-es döntetlen született, így az oroszoknak ezúttal csak a csoport harmadik helye jutott.
Ennek ellenére hosszabbítottak Romancevvel, cserébe a 2002-es VB részvételt kellett garantálnia. Az már nem is meglepetés, hogy egy könnyű csoportba került a válogatott, Szlovénia, Jugoszlávia, Svájc, Feröer és Luxemburg mellé az 1-es csoportba, ahonnan 7 győzelemmel, 2 döntetlennel és egy vereséggel jutottak ki egyenes ágon a világbajnokságra. A sorsolásnál Fortuna ismét az oroszokkal volt, és a leggyengébbnek tartott kvartettbe, Japán, Tunézia és Belgium mellé kaptak besorolást. A válogatott kerete ekkor tapasztalt veteránok (Karpin, Onopko) és fiatal tehetségek (Szicsov és Kerzsakov) egyvelege volt. Az első meccsen simán, 2-0-ra győzték le Tunéziát, majd következtek a házigazda japánok, akiktől Inamoto 51. percben szerzett góljával 1-0-ra kikaptak. Ennek ellenére a belgák ellen elég lett volna egy iksz a továbbjutáshoz. A világbajnokság egyik legjobb meccsén azonban, 3-2-re alulmaradtak, így Oroszország a csoportkörben búcsúzott.
(Ki)útkeresés
A kiesést az orosz közvélemény kudarcként élte meg, ezért Romancevnek ismét búcsúznia kellett. Helyére a CSKA Moszkva és az orosz utánpótlás-válogatott akkori trénere, Valerij Gazzajev került, a cél változatlan, a következő tornára való kvalifikáció. A 2004-es Eb selejtezők alkalmával, Svájccal, Írországgal, Albániával és Grúziával kerültek össze. A felemás eredmények (2 győzelem, 1 döntetlen 2 vereség) Gazzajev állásába kerültek, így a hátralévő mérkőzéseken már Georgij Jarcev irányított, akivel végül kiharcolták a pótselejtezős helyezést. Az ellenfél Wales, a moszkvai 0-0 után pedig 1-0-ra nyertek Cardiffban, így a minimális célkitűzés elérése sikerült. Ez a győzelmet azonban beárnyékolta Jegor Tyitov pozitív drogtesztje, így sokan az oroszok kizárását követelték (főleg Wales), végül csak egy éves eltiltás járt a játékosnak.
A Szbornaja bikaerős csoportba, a házigazda portugálok, a spanyolok és a későbbi győztes görögök mellé került, így a továbbjutás szempontjából a legvadabb orosz fanok sem tartották favoritnak csapatukat. Az első meccsen 1-0-ás vereség Spanyolországtól, majd Portugália ellen 0-2, így a harmadik, tét nélküli meccsen sikerült 2-1-re megverni görögöket, azonban ez csak szépségtapaszként szolgált, a továbbjutás ismét elmaradt.
A 2006-os VB-selejtezőkön továbbra is Jarcev vezetésével szerepelt az orosz csapat, a csoportellenfelek ezúttal a portugálok, a szlovákok, az észtek, a lettek, Luxemburg és Lichtenstein voltak. Itt a portugálok voltak a csoport abszolút favoritjai. Oroszország egy nem túl biztató 1:1-es döntetlennel kezdett hazai pályán, Szlovákia ellen 2004. szeptember 7-én. A következő fordulóban Luxemburgot ütötték ki egy sima 4:0-lal. Ezután elszenvedték történetük egyik legnagyobb arányú vereségét, Portugália 7:1-re győzte le őket. Később nyertek Liechtenstein és Észtország ellen, de az észtek elleni visszavágó 1:1-es eredménye után Jarcevet kirúgták, helyére Jurij Szemin került. Első meccsén rögtön győzelmet ünnepelhetett az orosz együttes, 2:0-ra győztek Lettország ellen. A visszavágón, Rigában 1:1 született. Ekkor úgy tűnt, az oroszoknak sikerül lehagynia üldözőiket, ugyanis döntő győzelmeket arattak Luxemburg és Lichtenstein ellen is, emellett egy nagyon fontos 0:0-s döntetlent játszottak Portugáliával. Az utolsó fordulóban, Szlovákia ellen győzniük kellett ahhoz, hogy pótselejtezős helyen végezzenek. Ám, mivel csak 0:0-t tudtak elérni, ezért 1 ponttal lemaradtak a szlovákok mögött, és csak a 3. helyen végeztek. Az együttes 23 ponttal, 6 győzelemmel, 5 döntetlennel és 1 vereséggel zárta a selejtezőket.
A dicsőséges osztrák-svájci hadjárat
A csalódást keltő világbajnoki selejtezők után az orosz szövetség mindenképpen szeretett volna egy olyan külföldi edzőt, akivel az orosz válogatott újjászülethet. 2006. április 10-én meg is egyeztek a holland Guus Hiddinkkel, akiről tudjuk, hogy szerződtetni nem olcsó mulatság. Azonban a befektetés meghozta gyümölcsét, a selejtezőket a második helyen zárták Horvátország mögött, és nagy meglepetésre Anglia előtt (a csoportban még Észtország, Izrael, Macedónia és Andorra szerepelt), így ki is jutottak az EB-re, 7 győzelemmel 3 döntetlennel és 2 vereséggel.
Az Európa-bajnokságon a D csoportba sorsolták az oroszokat, Spanyolország, Svédország és Görögország mellé. Az első mérkőzésen rögtön a bivalyerős spanyolok kezdett a Szbornaja, ahol Villa mesterhármasára és Fabregas góljára csak Pavljucsenkonak volt válasza, így meglehetősen sima vereség indult az Eb. Ahhoz, hogy továbbjutásról lehessen beszélni, meg kellett nyerni a következő két mérkőzést. A következő ellenfél a címvédő Görögország volt, akiket sikerült legyőzni Zirjanov góljával, így jöhetett a svédek elleni ki-ki meccs, ahol végül 2-0-ra diadalmaskodott az orosz válogatott Pavljucsenko és a későbbi Eb felfedezett Arsavin góljával.
Hogy Arsavin mennyire volt tarthatatlan, arról a hollandok tudnának leginkább mesélni, hiszen a negyeddöntőben a narancsosokkal találkoztak az oroszok. A meccs 56. percében ismét Pavljucsenko villant, azonban az állást Van Nistelrooy kiegyenlítette a 86. percben, így jöhetett a hosszabbítás, ahol megtörtént a csoda, hiszen előbb Torbinszkij, majd Arsavin is gólt szerzett, így a Szbornaja 3-1-re elütötte a végső győzelemre is esélyes Oranjét.
Ezt a diadalt tartották a legnagyobb meglepetésnek, sőt, ez a győzelem eredményezte azt, hogy a szakmabeliek már az Eb megnyerését sem tartották elképzelhetetlennek. Azonban az elődöntőben a spanyolok jelentették a végállomást, akik ismét rendkívül simán, 3-0-ra nyertek, Xavi, Güiza és Silva góljaival, 3-0-ra. A kieséstől függetlenül az Eb-n való kreatív, megalkuvás nélküli játék feltette az orosz válogatottat az európai elit térképére, ennek bizonyítéka, hogy jó néhány orosz válogatott komoly nyugati klubokba igazolt.
A 2010-es VB-selejtezőkre ennek szellemében, a bravúr megismétlésének reményében készültek az oroszok. A 4. selejtezőcsoportban Németország, Finnország, Wales, Azerbajdzsán és Lichtenstein volt az ellenfél. A mérleg 7 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség (mindkettő a németektől), így a végeredmény a második hely, ami pótselejtezőt ért. A sorsolásnál Szlovénia jutott ellenfélként, így nagy meglepetést keltett, hogy végül idegenben lőtt góllal (2-1,0-1) a Szlovénok jutottak ki Dél-Afrikába. A kudarc Hiddink állásába került, de, hogy kivel vágott neki az orosz alakulat a 2012-es selejtezőknek, és azt milyen eredménnyel tette, egy másik post témája lesz.
